A PIAGGIO RÉGÓTA A ROBOGÓPIAC FŐSZEREPLŐI KÖZÉ TARTOZIK, A KEEWAY PÁR ÉVE TŰNT FEL. EZÚTTAL UGYANABBAN A KATEGÓRIÁBAN VERSENYEZNEK.

A két 125-ös, nagy kerekű robogó egyike a napsütötte Itália szülötte, másik a titokzatos Kínai Nagy Fal mögül érkezett. Ha az ember hagyná, hogy előítéletek rabja legyen, azt mondaná: le-futott játszma. Mindkét robogó újdonság a maga módján. A Piaggio 125-ös Liberty-je ugyan már 1997 óta létezett, de a 2004-es modellévre frissítésen esett át, így ha nem is vadonatúj, de mindenképpen újdonság. A Keeway 2003-ban mutatta be a Vivát, de kereskedelmi forgalomba csak idén került. A "másikuk a titokzatos Kínai Nagy Fal mögül érkezett" állítás is csak félig igaz, mert a Viva küllemét olasz tervezők álmodták meg. Jómagam először a motort láttam, ez után kezdtem információt gyűjteni róla, így csak álmélkodtam visszafogott, konzervatív eleganciáján.
- Tanultak valamit ezek a kínaiak - gondoltam szemügy-re véve a Vivát. Csillogó lakk-fekete fényezés, ismerősnek tűnő, visszafogott, elegáns formák, némi modern ízzel ötvözve. A motor fekete monotóniáját a kétféle - a fényes és a matt - felszín, valamint a borjúbőrre emlékeztető, világos ülésborítás töri meg. Ez is egyfajta luxus érzetét kelti. A szín és a forma valahogy egy régi elegáns - amolyan Addams familys - autó képét idézi. A kínai motorokkal régebben az anyagminőséggel és a megmunkálás, összeszerelés terén voltak problémák. Nos, ezúttal csak néztem: az illesztések pontosak, sehol semmi nem áll el, nem lóg, nem kotyog, nincsenek elnagyolt, megmunkálatlan felületek. A robogó burkolata még kicsit kemény, kissé zörgős műanyag, de már semmi feltűnő olcsóság, talán kivéve a csavarok minőségét. Műszerezettsége a szokásos, kilométeróra (ezt nem ártott volna kissé a vezető felé megdönteni, hogy látóterében helyezkedjen el), indexvisszajelző, külön ablakban vízhőmérséklet- és benzinszintjelző. A gyújtáskapcsoló kulcslyuka kis elfordítható fémlappal elzárható. Elöl, a térd előtt kulccsal nyitható, levehető ajtajú tárolórekesz, ahová azonban egy pár kesztyű és egy esőruha mellé más már nem nagyon fér. Az ülés alatt is találunk egy rekeszt, de ez is eléggé kisméretű, sisak nem fér bele, még a legkisebb méretű sem. Az ülés zsanérjánál mutatkozott egy kis pontatlanság, kissé lógott. Nem elég az ülést lehajtani, a zárnyelvet bele kellett célozni a zárba. A Keeway alapfelszereltségként még egy sisaktartó dobozt is ad a robogó mellé. Ez az utas mögötti tartóra szerelhető fel.
A Viva üléspozíciója meglehetősen kényelmes, pazar hely-bőséggel kényezteti a vezetőt, de még az utast is, aki így akár tisztes távolságra is ülhet a vezetőtől. Az utas lábtartója kissé magasra sikeredett, hosszabb távon zsibbasztó élmény.
Indítózáskor meglepően komoly motorhang árad a termetes, sokat sejtető dobból, amelybe azonban hátulról be-lepillantva láthatjuk, hogy nagy része optikai célokat szolgál Rácsavarom a gázt, kicsit nyúlósan gyorsul, de hamar eléri a 70 km/órás sebességet, ahonnan még gyorsulhatna tovább, 80-90 között van valahol a vége. Durván egymáshoz illesztett betonlapokon száguldok, a robogó eleje elég direkten közvetíti az útegyenetlenségeket, de sem elöl, sem hátul nem üt fel, bár mindkét helyre elkelne még egy kis csillapítás. Az első fékbe erősen bele kell ilyen tempónál kapaszkodni, hogy komolyabb lassulást érjek el vele, majd miután kevésnek tűnik, rásegítek a hátsóval is, amely az első fékerőnél jóval kisebb hatásra is blokkolja a hátsó kereket, a gumi sivítva megriszálja a Viva hátulját. Hű, a hátsóval finomabban kell bánni! Jön a páros gyakorlat, felül mögém főszerkesztőnk, hadd nézzük, hogy viselkedik utassal. (A motor, nem a főszerkesztő.) Meglepetésemre alig érezhető különbséggel gyorsul, mint szólóban, sőt, még a rugós tagok sincsenek túlterhelve, minden úgy megy, mint az előbb egyedül. A Piaggio Libertyje már első pillantásra finom, selymes fényével fogott meg. A kereskedő szerint "a Libertyt hajnalkék, szürke, birodalmi kék színekben lehet megvásárolni". Nem tudom, hogy a miénk vajon hajnal- vagy birodalmi kék-e, mindenesetre nagyon elegáns szín, klasszissal feldobja a Piaggio megjelenését. A Liberty 1997-es megjelenése óta most módosították komolyabban a motort, amely kb. egy hónapja jelent meg a kereskedők kínálatában. Megkapta a Piaggio 125 cm'-es, négyütemű Leader blokkját, és küllemét is korszerűsítették. A régebbi modell konzervatívan gömbölydedebb formáit a kor kívánalmai szerint kissé szögletesebbre varázsolták. A fejrész műszerfalat körülvevő részét bőrutánzatú műanyaggal burkolták, a műszerfal formája egy tátott szájra emlékeztet, benne a szokásos visszajelzők: olajnyomás- és üzemanyagszint-jelző, világításvisszajelző, sebességmérő. A klasszikus műszerek mellett található itt egy digitális km-számláló és óra is. A kezelőszerveket a minimálisra redukálták, indítógomb, fényváltó (ez kissé keményen működő) és kürt. A visszapillantó hagyományosan kerek formájú, és krómozott acél, semmi műanyag.
A műszerfal alatt csomagtartó rekeszt lel az ember. A térdnél még egy csomagtartó fülre bukkanunk, erre akaszt-hatjuk táskánkat, szatyrunkat. A másik csomagtartó űr természetesen az ülés alatt található, ide talán befér egy kisméretű bukósisak. Opcióként még csomagtartó dobozt szerelhetünk az utas mögötti konzolra.