A Kawasaki ZX-12R a motorpiacon kapható egyik legerősebb és leggyorsabb kétkerekű. Műszaki adatai lenyűgözőek. 178 LE, végsebessége a 298 km/h. Utóbbi szabályzásra lett ítélve, ami a motorkerékpár gyártók között született egyezmény eredménye, mely kimondja, hogy nem készítenek 300 km/h-nál nagyobb sebességre képes szériagyártású motorkerékpárt. A 2002-es modellfrissítés végterméke a jelenlegi forma és tartalom. Kicsit megzabolázták a harcost, de így is rengeteg tartaléka maradt.

A markáns - formájára utalva, Amerikában csak légynek becézett, - fejidom a két különálló lámpával, tükreivel és az alján elhelyezkedő, hatalmas légbeömlővel jellegzetes eleme a ZX-12R-nek. Szolid túrákra is gondolt a gyártó, így a csomagok rögzítésére alkalmas akasztó szemeket találhatunk a hátsó ülés két oldalán. Az utasülést levéve, - kategóriájához képest - hatalmas rekeszt találunk, ahol jól elférnek a kötelező dolgok, mint pl. az egészségügyi csomag.

Üzemanyag tankjának nagy része az ülés alá került az alacsonyabb súlypont végett, illetve, hogy a légszűrőház elegendő helyet kapjon. Az alumínium váz mellett a motorblokk is tartó szerepet lát el. A kormánynyak mögött hatalmas alumínium tömb helyezkedik el, mely a motorblokk felett nyúlik hátra karcsúságot biztosítva a motornak és nagy merevséget a futóműnek. Elöl fordított teleszkópvillát találunk. Az első és a hátsó rugóstagok rugó-előfeszítése és csillapítása is állítható mind nyomó-, mind húzófokozatban.

Műszerfala jól áttekinthető. A központi helyen elhelyezett fordulatszámmérő a sportosságot sugallja, és a digitális kijelző nagy karakterei őrültebb tempónál is könnyen olvashatóak.

Nagy merészség még belegondolni is, de a gép tulajdonosa szerint mindez kevés. Ilyen természetesen van, és ha amerikaiakról van szó, nem lepődik meg senki. Tesztmotorunk is innen származik, és a módosításokat is a szabadság földjén kapta. Az optikai tuning erősen rányomta bélyegét, a legszembetűnőbbek talán a krómozott alufelnik, melyek 6-700 e forintos árából egy komolyabb robogót minden gond nélkül megvásárolhatnánk. Hiába, a szépségnek ára van. Ezeket követik a krómozott lábtartó konzolok és perforált védőlemezek.

A jobb oldalon a hatalmas F1 Force titánium kipufogó figyel, mely már gyárilag úgy néz ki, mintha a kipufogógáz hőjétől lilult volna be. Mindenesetre hangja meggyőző és figyelemfelkeltő amellett, hogy hozzájárul a teljesítménynövekedéshez. Ha már el tudunk szakadni a kipufogó látványától, érdemes szemügyre venni a hátsó kereket burkoló, színre fújt, láncvédővel kombinált sárvédőt, mely szintén nem gyári tartozék.

A hátsó lengővilla két oldalán található kék emelőszemek és a rendszámtábla csavarjai is hozzák a stílust. Az indexek burkolata fehér, mely sárga izzót rejt ugyanúgy, mint a hátsó lámpa burkolata, mögötte ledsor várja, hogy a sápadt homályból felvillanjon. A hátsó sárvédő idom rövidítésekor sajnos nem túl profi megoldással találkozhatunk. A szakmunkásképzős iskolások is szebben fűrészelnek.

A szintén nem gyári ülés jól illeszkedik a stílushoz és a motor színéhez. Profi kidolgozás, profi géphez. Miután az utasülés takaró púpja lekerül, a napsütésben felcsillan a ZX-12R felirat krómosan fénylő felirata. Itt már sok kérdés nincs, a szemlélődő csak néz és csodálkozik. A kék, foncsorosan színjátszó plexi nem csak küllemben, de praktikusságban is hozzájárul a nagy kékséghez. Az első fényszórók és a helyzetjelző kékes izzói után úgy érezzük, ennél tökéletesebb nem is lehetne a látvány. A látvány nem is, mert ami még hátra van, az a szemnek láthatatlan.

A motorban tuning vezérműtengelyek vannak, valamint egy komplett új kipufogórendszert szereltek rá fel, melynek nem csak a hangja nagy. A Dyno Jet Power Commander segítségével 100-as fordulatonként lépkedve lehet behangolni a motort a mindenkori legoptimálisabb teljesítmény-leadásra. Ezekkel a módosításokkal a fékpadi mérés több, mint 210 LE-t igazolt. Továbbá egy elektronika segítségével a 300 km/h-s gyári sebességkorlát a múlté, és az elméleti végsebesség 340 km/h-ra nőtt. A gyári elektronika nem sokkal engedi 10 000-es fordulat fölé a motort, de ezzel a módosítással lazán belepörög a 13 000-be is.

Egy rossz mozdulat a gázkarral, egy rosszul megválasztott tempó, illetve gázadás egy kanyarban végzetes lehet. 150-200 km/h-s sebességnél is vígan emelgeti az elejét, és jelét sem mutatja annak, hogy kifogyott volna belőle a szufla. 250-es tempónál már azt gondolnánk, hogy lassan kúszik fel a mutató 300-ig, de ez nem így van. Innen is képes erőteljes gyorsulásra, ami valóban teljes embert kíván mind figyelem, mind rutin tekintetében.

Mindez semmit sem érne, ha nem tudnánk megállni biztonságosan. A két, egyenként hatdugattyús Tokico fék és az óriási, 320 mm-es féktárcsák teszik a dolgukat, olyannyira jól, hogy a motor hátulját könnyedén emelgethetjük velük. Javallott a sportos, tapadós gumi használata, itt már életveszélyes a spórolás. A ZX-12R gyárilag 200-as gumit kapott hátsó kerekére, a tapadáshoz kell a felület.

Említést érdemel a fogyasztás is. Nem mindegy, milyen benzint kap a Ninja. Magas oktánszámú benzint szomjazik, így itt már eleve megdőlt a gazdaságosság. Átlagos használat során, ami 130-180-as túratempót jelent, 7,5 litert fogyaszt, ami még egészen jó adat. A városi, lámpától-lámpáig való gyorsulásokkor 10 liter, míg 240 km/h felett hajszolva 14 liter alatt nem áll meg a fogyasztás. Kit érdekel, ha ilyen gép van alattunk? A hátborzongató érzés, amit ez a gép nyújtani tud, mindennel felér.

A Kawasaki ZX-12R-nek vannak ugyan vetélytársai, de egy határon túl már nem érezhetők a különbségek. Persze a gyártók és a tuning cégek büszkén döngetik mellüket egy-egy hihetetlen dolgokra képes motor mellett állva, de semmiképp nem szabad elfelejtenünk, hogy egy ilyen gép könnyen halálos fegyver lehet, ami visszafelé sül el.