Egyébként is, mint oly sok más dologgal kapcsolatban, az elsőség eldöntése a robogó esetében is kockázatos, hiszen magának a robogónak a meghatározása sem egyszerű. Talán az 1910-ben készített amerikai Motoped, vagy talán az 1914-től gyártott Autoped robogónak nevezhető, vagy az angliai ABC Skootamota (1920)? A kezdeti időben valóban rollerek voltak, motoros rollerek, ahol a motor valamelyik kerék fölé került, a vezető állt, járművét betolással indíthatta. A gázt a kormányról lehetett szabályozni, a motor lánccal hajtotta a kereket. Némelyiket ellátták segédkerékkel, hogy az indulás és a megállás során csökkenjen a borulásveszély. Később már fotelszerű üléseket és lábdeszkát használtak. Ezek a járművek igazi scooterek voltak, tehát elektromos rollerek, hiszen amit angol nyelvterületen scooternek, rollernek neveznek, az nálunk robogóként ismert. Az amerikai Ner-a-car(1921) már még inkább robogónak nevezhető, hiszen a hídvázra lemezkarosszéria készült, a hajtás pedig fokozat nélkül, dörzskerékkel volt megoldva. A különleges elsőkerék felfüggesztés már csak ráadás volt. Az Unibus nevű robogó 1920-ban készült. A készítők kezdettől számítottak a női vásárlókra. Fontos volt a nyitott váz, hogy szoknyában is illedelmesen ülhessenek. A társadalmi forradalom ilyen szempontból a robogó és a robogógyártók kezére játszott, az új vásárlói réteggel. A rugózás a tízes-húszas években még nem volt divatban, mert túl drága lett volna szerkezet és hiányoztak a megfelelő anyagok is. A kis kerekeket használták már, de a rossz utakon praktikusabbak voltak a 21 col körüli méretű kerekek. Turtleback volt a beceneve a Cushman tipusnak. Variamatic nevű automatikus kuplunggal és erőátvitellel szerelték. A húszas évek elején nagy kereslet alakult ki az olcsó közlekedési eszközök iránt. Németországban a háború utáni óriási infláció ellenére sorra alakultak a kis-motorkerékpár gyárak, akik egyszerű, kerékpár csővázba épített, 100 ccm körüli motorral próbálták meghódítani a piacot. Párizsban, 1921-ben alakult meg az első robogóklub. A nagy áttörés mégis a tengeren túlról jött. A gazdasági válság hatására jelentek meg az USA-ban a kis helyigényű, takarékos modellek, amiket jól tudtak használni a zsúfolt forgalomban. A negyvenes években született a Crocker, Scootabout és az Auto Glide. Kétségkívül jobb motorok, fékek, váltók voltak akkoriban, tehát jobban használható és üzembiztosabb járművek voltak, mint elődeik. Az 1936-ban bemutatott Motor Glide 85ccm-es volt és 3500/min fordulaton 0,75 lóerős. A Moto-Scoot 1938-ban jelent meg 1,5 lóerős Lauson Motive motorral, 45 km/h végsebességel és 99 dolláros áron. Ennél fontosabb esemény volt az 1937-ben, a Salsbury robogóiban megjelenet fokozatmentes ékszíjhajtás, amit a mai napig használnak a robogókban! Az amerikai robogómánia megihlette az olasz robogótervezőket is, elsőként a FIAT tervezett Olaszországban robogót. Le kell tehát számolni azzal a közhellyel, hogy a második világháború után a Piaggio gyár tulajdonosa kiállt az udvarra azon töprengeni mit is kezdjen a nyakán maradt bombázó-repülő kerekekkel. Így a Piaggio-Vespák gyártása kezdődött, nem a robogóké. Már a második világháború alatt rengeteg robogót terveztek az olaszok, örültebbnél örültebb hadi célra. Még ejtőernyős bevetésre szánt modelljük is volt! Hogy Európában miért Olaszországban kezdődött a robogóláz, arra az a magyarázat, hogy már a harmincas évek elejétől elindult a tervezés. Ehhez még hozzájárul az itáliai mediterrán éghajlat és az olasz mentalitás. Így születhetett meg 1946-ban a szerkezet, a robogó, hogy diadalútjára induljon. A háború után a hadiüzemekből több is választotta a motorkerékpár gyártást: az angol BSA, a BMW és a belga FN is. Ide lehet sorolni a Piaggio-t is, amit, 1884-ben alapított Rinaldo Piaggio. A Piaggio MP5 nevű prototípusa. (1945) Piaggio-Vespa: rudazatos fékműködtetés, angol stílusú nyereg és sárvédőre szerelt lámpa (1946-ban 2484 darabot gyártottak belőle) A Vespa sikeres konstrukciójának kialakulásában meghatározó szerepe volt a gyár repülőgyártó múltjának. Az acéllemezből készült önhordó héjszerkezet, a kormányra került kezelőszervek, az egykaros elsőkerék felfüggesztés, a motorral és váltóval egybeépített rugózó hátsó lengőkar mind kényelmesebbé és használhatóbbá tette a járművet. Az első sárvédőn elhelyezett lámpa együtt fordult a kerékkel, a 100ccm-es motor pedig egy repülőgép indítómotorja volt. A sorozatgyártású Vespa motorjának teljesítménye 3,3 lóerő volt, a végsebessége 51 km/h óra körüli. Amikor egy évvel később, 1947-ben megjelent az Innocenti Lambrettája két üléssel a Piaggio is követte, 1948-ban már kétüléses volt a 125ccm-es motor, 5,5 lóerővel. 1950-ben 100.000 Vespa és 44.000 Lambretta készült Olaszországban 1954-ben jött ki a Lambretta önindítós változata, a folyamatos fejlesztési harcnak köszönhetően fejlödött a robogó. A robogómánia Japánban is gyorsan hódított, a FUJI 1946-ban dobta piacra a Rabbit modellt. A Mitsubishi 1948-tól gyártotta Pigeon nevű szerkezetet A Honda 1964-ben jelentkezett az első robogóval a 220 ccm-es Juno KA nevű, 9 lóerős géppel. A fejlődés rohamosan haladt, szinte minden országban gyártottak, terveztek valamilyen robogót. Hazánkban a Panni nevű robogót 1953-tól gyártották. Kézi indítókarral lehetett berántani, a lámpafej burkolatba sebességjelző került, benzintartálya 5,7 literes volt. Végsebbesége 45-50 km/h volt. 1958-ban kapott nyilvánosságot egy új konstrukció, ami a Tünde nevet kapta, egy 176-ös Danuvia blokkal szerelt, 10 colos kerekű robogó. A Panni robogót exportálták Belgiumba és Egyiptomba is, hírnevük nemcsak így nőtt, már akkor akadtak elszánt robogósok. Zsebők Zoltánné a Moped Túraklub vezetője 3400 kilométert tett meg a Budapest-Bécs-München-Schaffhausen-Budapest útvonalon, Bervájával!!! A hetvenes évekre alig néhány robogógyár maradt életben. A nehéz éveket Ázsiában vészelte át, ahol a mai napig a közlekedés kedvelt eszköze. A műanyagok megjelenésével és a technológia általános fejlődésével a vezető japán gyárak (Yamaha, Honda, Suzuki) olyan megbízható és egyszerű szerkezetet hoztak létre, amelyet a kereslet erősödésével egyre nagyobb számban adnak el a piacon. A japán betörés felrázta az olaszokat és a nyolcvanas évek közepétől az olasz robogóipar a másodvirágzását éli. Nem feledkezhetünk meg az egyre jobb minőséget produkáló taiwani gyártókról sem, akik kedvező áraikkal hódítanak.