A második világháborúban nagy veszteség érte a céget, ugyanis a szövetségesek szinte a földdel tették egyenlővé mind a Pontedera-i, mind a Pisa-i és Finale-i üzemeket, és így a cégnek valami teljesen újjal kellett előrukkolnia. Míg Armando a légi és vasúti szektorban tevékenykedő Sestri-i és Finale-i üzemeket vezeti, Enrico a Pisa-i és Pontedera-i gyárok vezetőjeként nagy ambíciókat dédelget. Terve az, hogy mivel a járműállomány a háború során szinte teljes egészében odaveszett, az olasz társadalmat megajándékozza egy olyan új járművel, mely olcsó és mindenki által használható. A Biella-i gyárban Renzo Spolti tervezett 1943-1944 között egy motort, amelyet a dolgozók Paperinonak, azaz gúnárnak neveztek el, Enrico Piaggionak azonban nem nyerte el a tetszését. Enrico ezért 1945-ben megbízta Corradino D'Ascanio mérnököt (aki 1934-től volt a gyárnál, és az ő tervei alapján készült el az első modern helikopter is), hogy javítsa ki a kétkerekű prototípusának a tervét, ami elkészülte után szárny nélküli repülőgépre hasonlított. Mivel D'Ascanio nem szerette a motorokat, hasznosította a légjárművek tervezése terén szerzett tapasztalatait, és egy olyan robogót tervezett, amelynek karosszériája és kormánya a repülőgépekére emlékeztetett. Egy év múlva, 1946 áprilisában 15 darab, Vespa (darázs) névre keresztelt példány gördült ki a Piaggio Pontedera-i üzeméből. A nevet Enricotól kapta, akit az első robogó egy darázsra emlékeztetett. Amikor bemutatták az emberek legtöbbje kíváncsian fogadta, bár voltak szkeptikusak is szép számban, akik nem hittek a robogó jövőjében. A Vespa azonban nem várt sikert aratott. Az első Vespa értékesítését a Lancia kereskedelmi láncán keresztül kezdték meg, és a 60 km/h sebességre is képes robogóból 2484 darabot adtak el. Ezután döntöttek úgy, hogy a Pontedera-i gyárat teljes egészében a Vespának, a ma is legnépszerűbb Piaggio terméknek szánják. Sikere óriási volt, és miután az első évben legyártott 2000 darab kevésnek bizonyult, a nagyarányú kereslet miatt 1949-ben 35 ezer darabot, 1950-ben pedig már 60 ezret készítettek belőle. A második világháborúból újra talpra álló Olaszországot a Vespával motorizálták, és a Piaggio látta el robogóval az egész országot, amely a mobilitás megtestesítője és szinte azonnal egy újfajta olasz életstílus kifejezője lett. Az első tíz évben egymillió Vespát gyártottak (1956-ban ünnepelték az egy milliomodik darabot), amely az ötvenes évek közepére már világszerte az egyik legkelendőbb közlekedési eszközzé vált, és több országban, mint például Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Nagy-Britanniában, Belgiumban, Brazíliában, Indonéziában és Indiában is gyártották. Ekkori sikerért az is jelzi, hogy szinte nem készült film nélküle az ötvenes években, így mintegy 150 filmben, mint például a Római vakációban és az Édes életben tűnt fel, és szinte minden az idő tájt nagy filmsztár Vespával robogott. A Vespa tehát nem csak egy kereskedelmi jelenség volt, hanem egyben a robogó szinonimája is lett, és a külföldi sajtóban Olaszország a Vespa hazájaként szerepelt. Népszerűségében nagy szerepet játszhatott az is, hogy nem hasonlított a robosztus, zajos és kényelmetlen motorokhoz, hiszen már első ránézésre eleganciát sugárzott, és hogy e robogókat nők is könnyen vezethették. Ez a népszerűség töretlennek bizonyult az évek múlásával is, bár minden generáció más-más eszmék megtestesítőjének tekintette, hiszen az első példányok a mobilitás megtestesítői voltak, majd a gazdasági fellendülés járműve lett, és az 1960-1970-es években a fiatalok forradalmi eszméinek terjesztőjének tekintették. A Piaggio cég azonban nem csak a robogóiról vált híressé. A Vespa gyártásának beindításakor még a repülőgépgyártást is folytatták a cégnél, de Enrico Piaggio hamarosan úgy döntött, hogy felhagy a termelés ezen ágával, és végül a repülőgépgyártó részleg 1966-ban végleg elvált a Pontadera-i gyártól. A Vespa sikerén felbuzdulva azonban egy újabb nagyszerű ötlettel állt elő Corradino D'Ascanio. Ez volt az Ape, azaz a méhecske, a robogók háromkerekű változata. Ez is egy jól ismert, és széles körben terjesztett jármű, sok ember számára egy 'dolgozó partnert' jelent. Az Ape valójában a Vespa 'oldalbordájából' született, amikor D'Ascanio egy 'dobozzal' és két hátsó kerékkel egészítette ki a rendkívül népszerű robogót, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy egy könnyen használható gazdaságos, hatékony és sokoldalúan hasznosítható haszongépjárművet gyártsanak. Az Ape ugyan nem vált olyan kultusszá, mint a Vespa, de ez is hamar népszerűvé vált elsősorban a kereskedők, és a kis üzletek számára, mivel hatékonynak, gazdaságosnak, és könnyen kezelhetőnek bizonyult. 1965-1999 Enrico Piaggio haláláig, azaz 1965-ig vezette a céget. Mivel azonban nem volt fiúörököse, elhunytával a cég irányítása az Agnelli család kezébe került. Enrico utódja veje, Umberto Agnelli lett. A cég fejlődése töretlennek bizonyult, és előbb 1969-ben a Gilera, Európa egyik legrégebbi, sporttevékenységéről híres motorkerékpár gyártója, majd később, 1987-ben az osztrák Puch lett a Piaggio Csoport tagja. Az 1980-as évekre a cég termékei széles skálán mozogtak, hiszen gyártottak robogókat, segédmotoros kerékpárokat, motorokat, kerékpárokat, az Ape-t és a Porter furgonokat is. A kilencvenes évek elején, 1993-ban Umberto fiának, Giovanninak, adta át a helyét, miután ő a Fiat konszern vagyonkezelő társaságának (Ilfi) lett az elnöke. Giovanni Agnelli egészen 1997-ben bekövetkező tragikus haláláig volt a Piaggio elnöke, de 33 éves korában egy ritka rákbetegségben meghalt. A Piaggio cég ekkor bizonytalan helyzetbe került, mivel vezető nélkül maradt. 1993-ban, amikor a családban csak Giovanninónak nevezett Agnelli átvette a céget, az épp pénzügyi gondokkal küszködött, mert a japán motorgyártók, többek között a Honda, Yamaha és a Szuzuki árversenye nyomán kezdett kiszorulni a piacokról. Agnellinek, aki a vezérigazgatói poszt előtt szinte valamennyi részlegnél dolgozott a Piaggio gyárban, új modellek kifejlesztésével, a költségek racionalizálásával sikerült rendbe tennie a Piaggio-k (azaz édesanyja családjának) örökségét. A kilencvenes években született meg sok híres modell, mint az új Vespa50, a négykerekű APE Poker, a Sfera, később a hi-tech Quartz, Zip, Skipper majd 1994-től a Hexagon, amely a cég belépését jelentette az exkluzív robogó kategóriába. A Gilera is szép sikereket ért el a Typhoon és Runner robogókkal a sportos robogók piacán. 1996-ban, a legöregebb Vespa 50 születésnapja alkalmából gördül ki a gyárból az új, ET4 125 Vespa modell, mely sokban hasonlít ugyan az 1945-ös elődjéhez, de nagyon sok újdonságot is hoz, és egy örökzöld stílus új sikereit vezeti be. 2000- 2000 elején az ekkor már olasz nemzeti kincsként számontartott cég a Morgan Grenfell Private Equity-nek, a Deutche Bank egy pénzügyi csoportjának tulajdonába ment át. A Piaggio, ez a nagy hagyományra visszatekintő és manapság is a kétkerekűek európai piacán vezető név, a minden igényt kielégítő új modelleknek köszönhetően ma talán minden eddiginél jobban megfelel modern korunk teremtette elvárásoknak. Az eltelt több mint 50 év során folyamatosan jelentek meg a fogyasztói igényeknek mindinkább megfelelő modellek, hogy a cég meg tudjon felelni a vásárlók támasztotta követelményeknek, ami talán indokolja, hogy hogyan maradhatott mindvégig meghatározó piaci siker. Az eltelt több mint 50 év során folyamatosan jelentek meg a fogyasztói igényeknek mindinkább megfelelő modellek, hogy a cég meg tudjon felelni a vásárlók támasztotta követelményeknek, ami talán indokolja, hogy hogyan maradhatott mindvégig meghatározó piaci siker. A legutóbb piacra dobott modellek is ezt a törekvést támasztják alá: az X9 500 és a Beverly 500 is egyedülálló tartalmi és technikai megoldásokkal ötvözik a robogók és a motorkerékpárok előnyeit. Ma már az autópályákon is találkozhatunk olyan Piaggio által gyártott robogókkal, amelyek akár 160-180 km/h sebességre is képesek. Napjainkban a Piaggio Group által gyártott márkák a Piaggio-n kívűl a Gilera, Vespa, Derbi (robogó és motor), Punch (robogó), mely márkák biztosítják azt, hogy a csoport a legszélesebb fogyasztói igényeknek tudjon megfelelni. Az egykori robogók sok változáson mentek keresztül az évtizedek során, de egyben valamennyien hasonlítottak egymásra: design-uk mindig igazodott a kor igényéhez, formájuk szemet gyönyörködtető, és vezetésük is könnyű. A cég mindig különleges képességekről tett tanúbizonyságot a technológiai újítások és a kreativitás terén. Mindez a különböző szektorokban szabadalmaztatott eljárásokban nyilvánult meg, melyeket később más vállalatok is alkalmazni kezdtek. A Piaggio napjainkban is Európa vezető kétkerekű-gyártója, mintegy 13000 értékesítési hellyel, és egyike a világ vezető kétkerekű-gyártóinak is. Az olaszországi piacon közel 40%-os, az európai piacon pedig 30%-os a piacrészesedése. Az innováció, kreativitás és design mindig is egyet jelentettek a Piaggio céggel, ami lehetővé tette számára a piac kihívásainak, valamint a fogyasztói igényeknek való megfelelést. Versenyképes termékei nemcsak kiváló minőséget képviselnek, de egyedülálló stílust és technológiát, köszönhetően a cég K+F tevékenységének, amely a minőség mellett napjainkban már a környezetbarát technológiákra is hangsúlyt helyez. Ezt bizonyítja az is, hogy már megjelentek a piacon az elektromos robogók is. A Piaggio célja, a modern városi környezetben is helytálló magas színvonalú termékek és azokhoz kapcsolódó szolgáltatások nyújtása és így a mindennapi élet minőségének emelése a jövőben is a cég küldetése marad. E törekvéssel esik egybe a manapság Európában jelentkező 'robogóláz', ami már nem csak a meleg mediterrán országokban hódít, hanem a hűvösebb klímájú országokban is, és nem csak a fiatalok, de már az idősebb korosztály érdeklődése is egyre inkább a praktikus kétkerekűek felé irányul.